Dánia érdekes hely. Nem, nem bűzlik. Mondjuk, néha lehet érezni, hogy sok állatot tartanak errefelé, és elég ritkásan lakják, ez már abból látható, ha az ember csak megy az autópályán. Átlépve a határt az első ház, amit láttam, kb. 80 km-re volt. Addig se egy falu, se egy ház…
Mindenesetre Dániában él 4 millió ember és 10 millió disznót tartanak, ami pedig pont fordítva van Magyarország esetében. Ettől lehetne Dániában egy kicsivel több röfiszag…de nincs.
A téma igazából most a BIZAKODÓ VÁRAKOZÁS.
Ez pedig a bőség-szűkösség mentalitással is kapcsolatban van.
Van egy belső párbeszéd az ember fejében. Nekem is, Neked is, biztos tapasztalod, ez nyilvánvaló, egy olyan lemezjátszó-féleség.
És nagyon nem mindegy, mit játszik ez a lemezjátszó, SAJÁT MAGADdal kapcsolatosan.
Az történt, hogy a fiam Dániába jött tanulni. Ez egy nagy váltás, egy új élethelyzet, nem teljesen készült fel rá, tolta maga előtt. Mármint lelkileg. És az utolsó 3 napban tudatosította magában, hogy ajjjajjj, mi lesz. Illetve egész pontosan bepánikolt. Mondja nekem, hogy Magyarország mégiscsak jó hely, meg itt vannak az összes barátai és ismerősei, rokonai…most pedig ő megy az ismeretlenbe. Azt se tudja, mi hogy néz ki, hol fog lakni, milyen lesz az iskola, lesznek-e új barátai.
Csak egyszerűen elindultunk autóval egy szép szerdai napon. Messze van, 2 nap vezetés. Nem volt fáradtságmentes. De úgy kezdődött, hogy meg kellett állni Budapesten még gyorsan venni egy laptopot, mert hiába mondom hetek óta, hogy ezt intézni kéne, anélkül nem mehet el, hát az utolsó percben kellett elintézni ezt is.
Emiatt az első lefoglalt szállásunkra késve értünk, már nem volt recepció éjjel 1-kor, nem vette fel senki a telefont, és az autóban aludtunk. Kaland ez is, hát mondjuk úgy, hogy a fárasztóbb fajtából való, de hát jó, majd kipihenem magam, ha nyugdíjas leszek, erre szoktam mondani… lényeg a kaland.
Amíg Pestre értünk, már az is rögtön egy dráma volt, szét van kicsit szedve Hatvan környékén az M3-as, tehát 2 és fél óra helyett több, mint 3 óra, aztán ez a laptopvásárlás…
Debrecenben még az elindulás is… azt mondja nekem a fiam: el se induljunk, mert még nincs véglegesítve, hogy hogyan fog ő lakni, hogyan lesz ez az albérlet-dolog, ő majd akkor hajléktalan lesz, itthon pedig milyen jó dolga van… Nem volt időben összepakolva, még menjünk be kontaktlencse-tisztító lötyit venni, még ez, még az…
(Figyeled? Ez az ő belső lemeze…semmi se lesz oké, félek, ezért kifogást gyártok, különben sincs kész, meg még hiányzik ez is, az is…szerencsére én ezeket a lemezeket ismerem jól, furfangosak, de tudom azt is, hogyan legyünk úrrá a dolgon.)
No, kifejtettem neki, először is, hogy NYUGI, én TUDOM, hogy minden jó lesz. Már akkor ezt mondtam, mikor indultunk. És tényleg tudtam, nem csak úgy éreztem, vagy reménykedtem, hanem 100%-ra tudtam. Sőt, amikor először megfogalmazódott a pánik, elkezdtem érte imádkozni. Hogy minden úgy alakuljon, ahogyan a legjobb. Szólt is nekem a fiam az utazást megelőző estén, hogy lehet, hogy imádkozni kéne. Mondtam, hogy én már megtettem, nyugi, nyugi. De imádkozzunk együtt is, ha akarod.
Persze, jó lett volna talán időben velem is mindent megbeszélni, mert a kommunikáció a leglényegesebb, ha van valami megoldandó feladat, vagy kérdés, akkor csak egyszerűen dumálni-dumálni-dumálni mindenkivel róla. És akkor eljön a megoldás.
Ami nagyon fontos ilyenkor: bizakodó várakozással kell elébe nézni, mert ha azt mondom magamnak, “úgyse, ezt én nem tudom, nem vagyok rá képes…”, hát akkor nem is! Ekkor kell azt mondani: STOP! Lemezjátszó ÁLLJ!
A fiam ezt nem hitte el, és az Élet bebizonyította neki, hogy de igen, el kell hinni, mert csak úgy működik.
Kesergett. Azon, hogy őt “elárulták.” Nem árulták el, hanem egyszerűen mindenki a legjobban felfogott saját érdekei mentén cselekedett, és az Univerzum/Isten elrendezett mindent mégis! Mindentől függetlenül, és pont úgy, ahogy a legjobb számunkra. Csak az első momentumot kellett intéznünk nekünk, a többi szinte magától “összerakódott”. Így volt.
Az “elárulás” jelen esetben azt jelentette, hogy a fiam szervezkedése kútba esett. Szervezett maga mellé pár nappal korábban 2 albérlőtársat, mert talált egy olyan lakást, amely 3 főnek lenne megfelelő. De ezek ketten találtak maguknak egy 2 személyes lakást. És jött a cserbenhagyottság érzés. Meg hogy “hajléktalan vagyok, nincs hova mennem.” A negatív lemezjátszó.
Polgár körül jártunk (kb. 50 km Debrecentől), mikor elkezdtem agyalni.
Írjak-e egy magyar párnak, akik érdeklődtek albérlet után, de nem tutira jönnének, és főleg nem most azonnal Dániába? Jó, majd Pesten írok, úgyis meg kell állni. Mondtam a fiamnak, hogy hirdesse meg nyugodtan abban a csoportban, ahol korábban a másik 2 fickót találta, mert most mi odamegyünk úgyis, tehát vagy egyedül, vagy társakkal, de mindenképpen találok neki kéglit, abban biztos lehet. Felhívtuk a 3 személyes lakást kiadó főbérlőt, megvan-e még a lakás. Megvolt. Azt pont nem mondtam, hogy “ne félj, míg engem látsz, kicsim”, mert elsírtuk volna magunkat, hogy nem látjuk egymást úgyse hónapokig…de ezt éreztem, pontosabban tudtam, hogy nincs mitől félnünk, rendben lesz!
Ennyit csináltunk, amikor megtörtént…
A 2 “cserbenhagyó” közül az egyik srác üzent. A fiam az anyósülésen akkorát csapott a mellkasára, hogy a fékre léptem. Mondom NA, MI VAN? A korábbi “társa”, aki a másik “cserbenhagyó”, cserbenhagyta őt is! Ő pedig már ott van a helyszínen és talált egy 2 fős lakást, ami megfelelő lenne, de egyedül nem tudja kivenni. Kellene neki albérlőtárs. Nagyon. Mikorra érünk oda, mert úgy beszéli meg a tulajjal?!
Hát így történt, hogy még meg se érkeztünk, sőt, szinte még el se indultunk, már minden el is rendeződött. Mennyi közöm volt ehhez? Annyi, hogy bizakodó várakozást gyakoroltam!
Kicsit más, de meg szeretném mutatni Nektek: láttam Hamburgban a nagy dugóban 50 percig araszolva egy csodát. Bosszankodás helyett inkább ezzel foglalkoztam. (Mert nyilván ott is bontják az autópályát, hogy ne tudjak gyorsan Dániáig jutni.) Nem ebből a nézőpontból láttam, hanem a felvezető út felől. Onnan is látszik, ahogy mennek felfelé rá az autók, mennyire félelmetesen magas! Átfér alatta egy teherszállító hajó simán. Úgy hívják Köhlbrandbrücke. Mennem kell egyszer Hamburgba, már látom.
Aztán estefelé tapasztaltam egy másik (dániai) dolgot, mely inkább a szűkösség-bőség gondolkodás témakörhöz tartozik. Ez pedig a házigazdánk kis csónakja, ezt látom most az ablakomból.
Egy Airb’n’b szobát bérelek. Errefelé nem luxus egy csónakot birtokolni, de ami számomra érdekes: egyáltalán nem derogál nekik kiadni a szobájukat a saját házukban! Az eszközt (saját házat) termelésre fogták! Ez pedig a bőség gondolkodás alapja!
A SZŰKÖSSÉG gondolkodás jelei ezzel szemben
Több sztorim is van most frissen, ami nem más, mint a szűkösség teremtése.
1. Egy bizonyos szolgáltatás eladásához a potenciális ügyfelek kifogásait kérdeztük. Íme az egyik:
“Ha nem a kifogásomat kérdezed meg, azon filóztam volna, hogy bakker, honnan lesz erre ennyi pénzem… 😀 Hogy ne nekem kelljen megcsinálni… 😀”
2. Sokszor szembesülök azzal, hogy annak az embernek a fejében van egy “de hát ez drága, senki nem fogja megvenni!” gondolat, akinek éppen a cuccot (értsd: bármit) el kéne adnia.
Például az INSUMED: az orvosok nehezen hiszik el, hogy havi 30.000 Ft befektetés az bagó, ahhoz képest, amilyen nagy lehetőséget hagynak ki. És kihagyják, mert így gondolkodnak! Inkább azt mondják, hogy nem hiszik, meg úgyse… pont amit a lemezjátszó mond! Ha saját szemükkel látják, azt se hajlandók tudomásul venni, mert ugye nekik a fejükben igazuk van…
Ez paradigmás szűkösség gondolkodás.
Mit tehetsz ellene?
Eldöntheted, mit akarsz. Hogy azt akarod, igaza legyen a lemezjátszónak, vagy inkább szívesebben lennél boldog, és úrrá leszel a lemezjátszón.
Gyere el a Pénzenergetikai Szemináriumra, mert ott gyógyítjuk ezt a “szűkösség-betegséget”! Minden infót itt találsz: www.penzenergetikaiszeminarium.hu
Élő A JELENTKEZÉS A Pénzenergetikai Szemináriumra, le ne maradj! Szó lesz ott a lemezjátszónk újraprogramozásáról is.
Az exkluzív zárt csoportunkat itt találod: MANI-FEST-KLUB, gyere, várlak!
Itt tudsz hozzájutni az ingyenes Apgar 10 könyvhöz (kattints!)
(Ingyenes) manifesztáció levélsorozatomra itt tudsz feliratkozni
Az összes korábbi és későbbi blogbejegyzésem listáját itt találod
Bemutatkozás, mit teszek Érted, a Nagy Miért-em, küldetésem, vízióm, ideális ügyfelem, termékeim
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: